antikommunizmus.hu

az elhallgatott

múlt és jelen

Ismeretterjesztő portál

"Felszabadúlás"

miniglosszák

írta Domonkos László

Alpári Gyula
Közönséges Komintern-ügynök, az igyekvő közepesek közül. Kun Béla jobbkezeként kezdi – helyettes külügyér („népbiztos”), később több nyugati országban bőszen terjeszti a kozmopolita-internacionalista bomlasztó mételyt, Lenin megbízásából szerkeszti a bolsevik propaganda fő eszközét, az Inprekorrt, később Franciaországban és Amerikában végez különféle titkos munkákat. A harmincas évekre aztán igyekezet ide, kitartás oda, ő is feleslegessé válik, Sztálinék odadobják a Gestaponak, amely annak rendje-módja szerint elteszi láb alól. Lám, így múlik el a világ (bolsi) dicsősége.

Április 4.
A szovjet hódoltság hivatalos kezdetének kinevezett nap. Ekkortól a rémuralmat szocialista demokráciának, a nyomort a szocializmus építésének, a gyarmati függést internacionalista barátságnak hívták. Április 4-ét a felszabadulás ünnepének nevezték (ki).

Beloiannisz
A Sztálin-bérenc görög kommunisták vezére, Magyarországra menekült, hasonszőrű hazai cinkosaik által befogadott bandájának településhelyét róla nevezték el. Enyhén szólva nem lehet rá büszke Homérosz, Arisztotelész meg a többi nagy görög… A legmagyarabb görög és a leggörögebb magyar, Szidiropulosz Archimédesz, a Trianoni Szemle főszerkesztője hol iszonyúan szégyenkezik, hol ökölbe szorult kézzel fölháborodik miatta – miattuk. Nagyon is érthető.

Benedikt Ottó
Elszánt ifjúkommunista személyi titkárból szovjet szolga – ilyen imponáló pályaívet mondhat magáénak Kun Béla egykori jobbkeze, aki Sztálintól 1938-ban szovjet állampolgárságot kap. Miután 1955-ben Magyarországra küldik, a dicső karrier kiteljesül: tanszék- és intézetvezető, műegyetemi rektor, akadémikus, igazgató, vezér-halljakend, Kossuth-díj, miegymás. Hiába, a nagy testvér nem hálátlan gátlástalan nyaloncaihoz…

Dimitrov
Bolgár bolsevik pártvezér, a Kommunista Internacionálé nevű nemzetközi terroristaszervezet főnökeként Sztálin egyik jobbkeze. A második világháború után picit önállóskodni próbált (Bulgária lehetséges föderációja Jugoszláviával), ami bőségesen elegendő volt, hogy „tisztázatlan körülmények között” szenderüljön jobblétre, miként az már a nagy szovjet birodalmi maffia-bandaharcokban dukált…

Felszabadulás
A valóság csak egy magánhangzó rövidségén vagy hosszúságán múlik: a szovjet hódítást a megszokott hazudozással felszabadulásnak tituláló elnevezés a nép ajkán az u hang meghosszabbításával felszabadúlásnak hangzott – igen helytállóan. A dúlás mellett persze még az volt, ami: a rabság, a terror-rémuralom és a nyomor kezdete.

Hámán Kató
A hölgyről valóban elmondható, hogy kissé bogaras (bár kétségkívül nehéz gyermekkora volt). És nem túl súlyos agyféltekéi: meggyőződéses kommunista lett, Vörös Segélyt meg észt osztott, a vörös lidérc tobzódása idején Landler elvtárs legjobb magyar tanítványa, később persze le is tartóztatják. Ennyi bőven elég, hogy nagy nő-mártír, a vörös amazonok egyik legnevesebbike faragtassék belőle.

Hollós Korvin Lajos
Nomen est omen: a Korvin nevet a kommün egyik, 1919 decemberében törvényesen halálra ítélt és felakasztott hóhérának emlékére vette föl. Költőnek-írónak-szerkesztőnek aposztrofálják – az írószövetség 1956. december 29-ei közgyűlésének jegyzőkönyve szerint kifejtette, hogy ő már az október 23-ai tüntetésen kiállt a felvonulók sorából, mert antiszemita szólamokat hallott, és látta, hogy az egész nem egyéb, mint jól előkészített ellenforradalmi puccs. Ja, az más. Így már a toldalék-név is stimmel.

Kállai Éva
Tündöklő hölgy-példázata annak, mi történik, ha a süllyedő hajó alatt nincs víz: a sarokba szorított, menekülő rágcsáló akkor is ugrik… Mint az elvtársnő – Ságvári Endre egykori harcostársa és a gyarmati helytartók hű cinkosa – 1956. október 30-án, a Köztársaság téri pártház ostromakor a második emeletről…

Károlyi Mihály
Szép számú hazaárulóink fejedelme, grófi kalandor, országvesztő, súlyosan terhelt nyomorult. Jellemző mondása volt: minél kisebb lesz Magyarország, annál nagyobbra növök én. Egy kivégzés alighanem nagyon kevés lett volna neki.

Koltói Anna
Kórházhoz, egészségügyhöz annyi köze volt, mint az igazi szocdemeknek – akiktől indult – a kommunistákhoz: az égvilágon semmi. Annál többet buzgólkodott a munkásmozgalomnak elkeresztelt bomlasztó-kaszt nevében. Ha agyon nem lövik, a kutya sem figyelt volna rá – no de nőpolitika is van a világon, elvtársak…

Komját Aladár
Egykori szoci irodalomtörténetek úgy aposztrofálták: „a kommunista költészet úttörője”, de ez még a kisebbik baj. Már nagyobb, hogy a világtörténelem legkártékonyabb, a gyűlölködésre és a türelmetlenségre alapozó ideológiáját propagálta és szolgálta. És a legnagyobb, a végképp menthetetlen: hogy komoly eséllyel pályázhatott volna a huszadik század legrosszabb költője címre. Mindez együtt pedig már igazán több a soknál…

Kun Béla
Egyik életrajzírója történelmi grimasznak nevezte. Ennél azért több volt: a kommün-rémálom vezetőjeként tömeggyilkos, korábban eszelős és könyörtelen karrierista törtető, jellemtelen sikkasztó gazember, később hazaáruló-országvesztő senkiházi. Nagyjából. Midőn édesapját át akarja hozatni Erdélyből a jóvoltából is magyar-román frontvonallá vált Tiszán, a becsületes öreg zsidó nem ül a ladikba. Nem óhajtja látni a fiát. Érdemeinek megfelelően végzi: Sztálin birodalmában a szörnyeteg viszonyú kínzások után kivégezteti. Ennyit Istenről meg az igazságszolgáltatásról.

Kunfi Zsigmond
A folytonosság gyönyörűséges képviselője: az 1918-as Károlyi-puccsot követő kormányban munkaügyi és népjóléti miniszter – és mit tesz a jó vörös isten: ezt csodás permanenciával folytatja a kommünnek dédelgetett vörös iszonyat idején is. Hiába, ami összetartozik… tudjuk.

Landler Jenő
Ama 133 napos lidércnyomás egyik legbefolyásosabbnak kinevezett vezetője, később a moszkvai gazdáknál oly sokra vitte, hogy máig a moszkvai Kreml falából integethet a jámbor utókornak, cirill betűkkel (is) írott névvel. Helyezkedni nemcsak a futballban roppant fontos: Zsukovtól alig öt-hat, Sztálintól úgy tíz-tizenkét méterre lehet…

Marx Károly
Tudománynak kinevezett emészthetetlen katyvasz nagy alapító atyja – legmaradandóbb alighanem a róla szóló röpke kis kétsoros: „Megcsaltak és csalók porladó szentje! Az ipari forradalom ad ennünk. Nem te.”

Mesterházi Lajos
A Pesti emberek című 1958-as, hírhedetten forradalomgyalázó színmű írója, aki az ugyanekkor zajló, a népi írók ellen rendezett úgynevezett „vitában” mocskolja Németh Lászlót és társait, úgy, hogy nyugati magyar írók – elsősorban Zilahy Lajos és Ignotus Pál – állítólagos véleményeire hivatkozik, midőn nyugati magyar megnyilvánulásoknak a hazai olvasóközönség akkoriban a közelébe sem férhetett – imígyen hát úgy és annyit lehet csúsztatni, hamisítani-torzítani, hazudozni, stb., amennyit a szerző nem szégyell. Nem szégyellt.

Micsurin
Nevét fogalommá kívánták tenni: a szovjet rendszer növénynemesítő főkertészeként még a Nagy Földön is páratlan baromságokat követett el – mindent keresztezett mindennel. Áldásos munkálkodásának köszönhető a nem kevésbé ökör honi szolgahad követői által előállított magyar narancs, magyar gyapot, rizs, óriástök és a többi. Úgy hírlik, különféle zárt intézetek utólag komoly elmegyógyászati érdeklődést mutattak Micsurin és követőinek munkássága iránt.

Népek barátsága
Főleg és elsősorban a népek barátságtalanságát jelentette, lásd magyar-román, lengyel-orosz, német-francia, görög-török és hasonló viszonylatok. Mindazonáltal kb. oly módon erőltették, mintha Bodrit Cirmivel kívánták volna összeboronálni, de tűzzel-vassal ám, mert az oly nagyszerű. Úgy is sikerült.

Révai József
Főideológus és vezérkirekesztő, szellemi hóhérlegény. Irodalmárnak (is) hitte magát, zsenge ifjúkorából tőle származik e jeles kis gyöngyszem: „Dögölj meg anyám, dögölj meg apám, dögölj meg első tanítóm!” Élete és működése ennek megfelelő.

Rosenberg-házaspár
Hazaárulókat – pláne ha házaspár! – még nem védtek olyan vehemenciával, mint őket a szovjet hódoltsági világban, miután többéves szívós munkával eladták az atomtitkot Sztálin birodalmának, és 1953-ban annak rendje-módja szerint halálra ítélték és kivégezték őket…

Rózsa Ferenc
Róla nevezték el a Kádár-rendszer legrangosabb újságírói díját. (Azért ennyire nem volt rossz a sajtóhelyzet akkoriban.) Gyönyörű, isteni illatú, drága virágunk nevét viselő utca kapta meg a nevét. Holott a háború előtt és alatt törpe kisebbséget jelentő, zavaros agyú – magukat kommunistának nevező – korabeli idegenszívűek tökéletesen ismeretlen sajtótermékének, egy bizonyos Szabad Nép nevű zuglapocskának a szerkesztője volt csupán…

Ságvári Endre
Gyengécske terrorista-tanonc, igazi hona, a későbbi ÁVO azért alighanem ki tudta volna nevelni… Ám ő egy budai presszóban lebukván, gyáván kötelességteljesítőket gyilkol, így végzete egy szóláshasonlat lett: beszorult, mint Ságvári a cukrászdába.

Szabó Ervin
Vitán felül Budapest legnagyobb szégyene. Mármint a tény, hogy máig nevét viseli a magyar főváros központi könyvtára, megannyi fiókjával egyetemben. A zűrzavaros agyú terrorista-ifjoncét, aki részese volt a Tisza István elleni egyik merényletkísérletnek, és aki a proletárdiktatúrának becézett vörös rémuralom szellemi megalapozója. Pardon: „társadalomtudós.” Aha.

Szamuely Tibor
Közoktatási népbiztosnak becézett hentes és mészáros, közönséges gyilkológép, az „ember” névre nemigen számot tartható lény. A vörös rémuralom után, e földi siralomvölgyből való eltűnését követően állítólag maga a föld sem volt hajlandó befogadni. Méltán. (Később a temetőben kiderült: tényleg így volt.)

Tanácsköztársaság
Kommünnek is nevezték, az 1871-es párizsi kommün mintájára és utánzataként, a szó eredeti jelentése: (község)tanács(i) hatalom. Magyarul még van rá jó néhány pontos kifejezés: lidércnyomás, terror-rezsim, vörös diktatúra, rémuralom. És hasonlók.

Vorosilov
Marsall és tömeggyilkos, nagyképű, üresfejű hódító és jellemtelen Sztálin-lakáj. Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak titulált gittegylet-fedőnév alatt 1945 után jó darabig Magyarország helytartója.

Vörös Hadsereg
Hatalmas, dicső, felszabadító, győzedelmes, stb. 1946 után ugyan már Szovjet Hadseregnek nevezik, ám rövidítése több mint kifejező: Sz. Á. Tíz év múlva egy megcsonkított, tönkretett, kifosztott és agyongyötört kis közép-európai ország Budapest nevű fővárosában tizenéves mesehős fiúk és lányok úgy megalázzák, hogy soha többé nem tér magához.

Zsukov
Szovjet marsall és gengsztervezér, 1945-ben egy darabig a legyőzött Németország hűbérura, hadizsákmányai egész dácsákat töltöttek meg. Csak úgy tudta megúszni a maffián belüli nagy leszámolást, hogy időben csatlakozván ahová kellett, a majdnem fő-keresztapa Berija fejének önnön nagybecsű kezével szegezett revolvert. Díszegyenruhás portréja egy óriási moszkvai tűzfalról néz le jóságosan.

Domonkos László